Az utóbbi 20 év legnagyobb adócsökkentése?
97-ben tulajdonképpen csökkent az adónk azzal, hogy jövedelmünk 8 %-át félrerakhattuk saját célra. Az kötelező elvonás ugyan megmaradt, de óriási különbség, hogy onnantól kezdve az a pénz nem az állami közösbe vándorolt, hanem egy saját számlára, abban a reményben, hogy onnan x év munkaidő után szépen lassan, de biztosan visszavándorol hozzánk. Vagy ha meghalunk, megörökli a gyermekünk.
Ennek most vége. Nemcsak a mostantól keresett pénzünk 8 %-át “bukjuk” majd, amely a közösbe fog menni, de talán az eddigi megtakarításunkat is. Ebben az esetben ez gyakorlatilag egy 13 évre visszamenő adóemelés.
Lehet, hogy csúnyán hangzik, de miért is “bukta” a közösbe menő pénz?
Hihetünk abban, hogy ez egy jobb befektetés, mint a magánnyugdíj számla, merthogy ezzel majd felvirágzik a gazdaság, így öregkorunkra minden rendbe jön és frankó nyugdíjat fogunk kapni. Lehet, de mégis, mire alapozva? A jelenlegi nyugdíjrendszer, a pazarló állam, a lehetőségekhez képest túl erős szociális háló, a pénznyelő egészségügy, a veszteséges állami és önkormányzati cégek, tehát a teljes magyar gazdasági pálya reformok nélkül egyértelműen és bizonyítottan fenntarthatatlan hosszútávon. Márpedig reformoknak még hírét, hamvát sem látni, csak különadókat és ezt a zseniális lenyúlást. Úgyhogy ebbe dobálni a pénzünket tuti bukta.
De azért örüljünk, hisz a Nemzeti Együttműködés Kormánya idén végrehajtja az elmúlt 20 év legnagyobb adócsökkentését. Booaaa… Gratulálok annak, aki ezt bekajálja.
Apropó, reformok.
Ettől a brancstól? Ugyan. Rövid idő alatt sikerült az utóbbi 20 év egyetlen működő reformját visszacsinálniuk, egy másikat, az egészségügy reformkezdeményét pedig egyszerűen kinyírniuk. A reform mindig népszerűtlen, rövidtávon fáj, hosszútávon használ. De kit érdekel a hosszútáv? Senkit, őket is csak a saját politikai túlélésük. Hogy pl. 2014-ben is nyerjenek. Az, hogy közben az ország utolsó tartalékait élik fel, másodlagos.
=================================================================
Ez megint egy kis hitetlenség, rosszindulat és Fidesz/Orbán fóbia keveréke. Ezzel amentalitással lehet a Fidesz kormány minden egyes lépését ördögöt kiáltva jajveszékelni. Vihar egy pohár vízben, pedig gyakorlatilag csak az történik, amit ebben a gazdasági helyzetben a kormány tehet. A hiányt tartani kell, ehhez pedig úgy kell megteremteni a forrást, hogy közben az embereket ne érje közvetlen megszorítás.
Az EU nem volt hajlandó elfogadni azt az elszámolást, ami a magánnyugdíjpénztári pénzeket a költségvetés bevételi oldalához teszi. Ez alapvetően igazságtalan, hiszen kettős a mérce: sok EU országban egyáltalán nincs a magyarhoz hasonló rendszer, vagyis ott ezek a pénzek alapból bevételként számolódnak.
Lépni kellett és ügyes lépés volt, hiába nem tetszik a szkeptikusoknak. A fő ellenérv, miszerint "elveszik a pénzünket" nemhogy sántít, de meg sem áll a lábán: az állam garantálja, hogy ezt a pénzt később visszafizeti. Ez is egy kölcsön, csak nem IMF feltételekkel.
Ilyenkor látszik egyébként, mire jó a kétharmad. Minden fajta megfúrás, gáncs (népszavazás, AB) sikeresen elhárítható. Lehet, hogy nem tökéletesek az intézkedések, de még midig jobb elindulni egy úton, mint töketlenkedni. Bármennyire nem tetszik egyeseknek, de most legalább végre esély van rá, hogy sikerülni fog egyszerre:
- betartani a hiánycélt
- elkerülni a megszorításokat
- adót csökkenteni, adózást egyszerűsíteni
- növekedést beindítani.
